A Zoho alapítója San Franciscóból egy kis falucskába költözött, ami az indiai Chennaitól körülbelül 650 kilométerre fekszik; tette jó példaként szolgál egy olyan gazdaság számára, amely az önellátásra törekszik; valamint a nagyvárosokban található társaságok számára, és egy olyan ország számára, ahol a városi és a bevándorolt munkavállalók a koronavírus világjárvány miatt kialakult helyzettel próbálnak megbékélni.
Az India csücskében, a Tamilnádu déli részén elhelyezkedő Nyugati-Ghátok (vagy ismertebb nevén Szahjadri-hegység) lábánál található, a közelmúltban kialakuló új Tenkasi kerület jól ismert a turisták által is nagyon kedvelt Courtallam vízesésekről. A kilenc vízesés közül öt kiemelkedő fontossággal bír. A Chittar-folyóból kiáramló víztömeget gyakran hasonlítják a mitológiai öt fejű kobrához és úgy tartják, hogy vize gyógyító erővel bír. Az alacsonyabban fekvő síkságok zömét földműveléssel foglalkozó kisebb falvak tarkítják, amik többnyire rizstermesztéssel foglalkoznak.
Kilenc évvel ezelőtt a chennai-i központú, szoftvertermékekkel foglalkozó vállalat négy holdnyi, vagyis körülbelül 17 ezer négyzetméternyi területet vásárolt fel egy indiai faluban, Mathalamparaiban, ami Tamilnádu központi városa körülbelül 650 kilométerre fekszik. A vállalat a jövőben innen kívánja folytatni tevékenységét.
A Zoho alapítója, Sridhar Vembu a tenkasi kerület egyik negyedében, Thanjavurban, egy mezőgazdasággal foglalkozó családba született. Később New Jersey-ben a Princeton Egyetemen tanult tovább, majd a kaliforniai San Diegoban található Qualcomm-nál dolgozott.
Az ezt követő években a San Francisco Bay Area városi régióban élt. Mindezek ellenére nem feledkezett meg rég dédelgetett álmáról: a Szilícium-völgyet szeretné elvinni kis falujába. Sridhar Vembu a húszas évei végén, 1996-ban megalapította az AdventNet nevű vállalatát. Az időszakot az IT szolgáltatások népszerűsége jellemezte, így ők is szoftvertermékeket kezdtek el gyártani. 2009-ben a vállalat új nevet kapott: Zoho Corp. Ez azért is volt jelentős, mert a névváltoztatás egyben a Zoho profilváltását is tükrözte: már nem egyszerű szoftvergyártó cég volt, ami hálózatieszköz-gyártókat szolgált ki, hanem egy innovációs vállalat, amely online applikációkat készít.
A Zoho ma már nagy termékválasztékkal büszkélkedhet, többek között a felhő alapú CRM megoldásokkal, több mint negyven applikációval, online könyveléssel, HR-es és készletgazdálkodás szolgáltatásokkal és még sok mással. Néhány terméket, például a Zoho ‘Ügyfélszolgálati pultot’, ami egy ügyfélszolgálati szoftver, a Mathalamparaiban lévő Zoho iroda fejlesztett ki. Ez is igazolja Sridhar Vembu álmát, miszerint nincs szükség nagyvárosi környezetre ahhoz, hogy a világszínvonalú teremékeket fejlesszenek ki.
Tenkasiba való költözése előtt Vembu a Bay Areaban és környékén, San Joseban és Pleasantonban élt. Aztán 2019 októberében, hónapokkal a koronavírus járvány kitörése előtt hazaköltözött a kis indiai faluba. Ma már a koronavírus jelenléte senkinek sem újdonság és az otthonról való munkavégzés az általános. Ez viszont nem jelentett akadályt az 53 éves Vembu számára, hiszen már hosszú ideje tervezgette, hogy munkahelyét a kis indiai faluba helyezi át.
,,Sohasem értettem egyet azzal, amikor az emberek a falvakból a nagyvárosokba költöznek”, árulta el Vembu az Forbes India magazinnak, amikor egy májusi reggelen otthonában fogadta a magazin egyik újságíróját, hogy a Zoho Meetingről adjon interjút. ,,Egy, vagy talán két éve döntöttem úgy, hogy valami új dologba szeretnék belevágni. Terveim szerint kisebb falvakban olyan irodákat vagy iroda központokat fogok felállítani, amelyek egy műholdrendszer segítségével tartanák a kapcsolatot. Ezek a központok kevés embert, csupán 10-20 alkalmazottat foglalkoztatnának.”
Jelenleg azonban a Zoho csupán kettő vidéki irodával rendelkezik, az egyik Tenkasiban, a másik pedig az Andhra Pradesh államban lévő Reniguntában található. A világ szinte minden táján megtalálható irodáikban összesen 9300 munkavállalót alkalmaznak, ebből 500-an az említett két irodában dolgoznak. A Zoho azt tervezi, hogy még több Indiában dolgozó alkalmazottat telepít át városi környezetből vidékre.
Sridhar Vembut kettős cél vezéreli: ,,Először is, azt szeretném, hogy az alkalmazottaim falvakban dolgozzanak; így többféle látásmódot vethetnénk össze, a sokféle különböző ötletből pedig sok új születne. Ha a városból áthelyezünk egy jól kereső kollégát valamelyik vidéki irodánkba, ő valószínűleg sok jó és rossz szokást is magával fog hozni”. Ezen jó szokások közé tartozik a mentorálás és a betanítás, amit a városból érkező Zoho munkatársak átadhatnának a falusi fiataloknak, akiket – Vembu reményei szerint – később alkalmazhatnának. ,,Így elmondhatnánk azt is, hogy ez egy kétirányú csere lenne, aminek mindenki hasznát venné. Természetesen mindez egy teljesen új kihívás elé állított. Mindennek ellenére úgy döntöttem, hogy ha valóban belevágok a vidéki kezdeményezések elindításába, nekem is vidékre kell költöznöm és ott kell folytatnom a munkám”.
Az elmúlt nyolc hónap alatt Vembu zökkenőmentesen visszaköltözött szülőhazájába, egy vidéki, mezőgazdasággal foglalkozó falucskába. Míg a kereskedelmi központokban a vírus miatt megállt az élet, a Zoho költözésének hála a vidéki Tenkasiban új lehetőségek nyíltak meg. Egy átlagos napja hajnali négy órakor kezdődik, amikor telefonhívásokat folytat a Zoho amerikai irodáival. Hat órakor tesz egy hosszú sétát és alkalmanként még a falu kútjában is megmártózik. Gyaloglás közben gyakran megfigyeli a kígyókat, néha még el is kapja őket.
Reggeli után áttekinti a mérnöki projekteket és a kódokat, majd ügyfelek hívásait fogadja. Amikor mindezzel végez, ősei példáját követve kimegy a termőföldekre és munkához lát. Rizst, zöldségeket, például paradicsomot, padlizsánt, okrát (vagy más néven bámiát) és gyümölcsöket, köztük mangót, görögdinnyét és kókuszt termeszt.
,,Közelebb érzem magam a gyökereimhez és ez az új életstílus is szimpatikusabb, hiszen nem hasonlítgatom magam másokhoz, a vállalatomat pedig másokéhoz. Számos olyan dolog van, ami miatt itt nem kell idegeskedni vagy aggódni, mint például a szomszédomnak új Ferrarija van-e vagy megint nyaralni ment? A vidéki életnek köszönhetően minden leegyszerűsödik. Soha nem voltak nagy elvárásaim és igényeim. Ha piacra dobnak egy új telefont, nem én leszek az első, aki megveszi. Lehet, hogy pár év múlva megveszem, de addigra már mindenkinek ilyenje van,” mondta Vembu nevetve.
1989-ben az IIT Madras Műszaki Egyetemen (Indian Institute of Technology Madras) alapszakos diplomát, utána pedig a Princeton Egyetemen doktori fokozatot szerzett. Tanulmányait követően két évig a Qualcommnál, egy telekommunikációs eszközöket gyártó multinacionális vállalatnál helyezkedett el, mint vezetéknélküli rendszerekkel foglakozó mérnök. 1996-ban két bátyja és három barátja társaságában megalapította az AdventNetet.
,,Amikor eldöntöttük, hogy valóban megalapítjuk ezt a céget rá kellett jönnöm, hogy hiába ad India otthont számtalan tehetségnek, szinte semennyi szoftver terméket sem termelünk. Ez azonban nagy lehetőséget is jelentett a számunkra, és készek voltunk megbirkózni a feladattal és az elkerülhetetlen problémák sokaságával. Mindig is úgy gondoltam, hogy a gazdasági fejlődés eléréséhez komplex feladatok elvégzésére van szükség. Annak ellenére, hogy egy egyszerű, vidéki családból származom, már régóta tisztába vagyok ezekkel”.
A Zoho elérte, hogy ő volt az első szoftvertermékekkel foglakozó vállalat, ami az ,,unikornis” elnevezést kapta; ez annyit jelent, hogy a startup értéke túllépte az egymilliárd dollárt (körülbelül 300 milliárd forintot): a Forbes magazin szerint 2019-ben Vembu értékének a 88%-a 1,83 milliárd dollár (körülbelül 549 milliárd forint) volt. A Zoho jelentései szerint ugyanabban az évben a 34,100,000,000 indiai rúpia (körülbelül 141 milliárd forint) összbevételből 5,160,000,000 indiai rúpia (körülbelül 21 milliárd forint) nyereségre tettek szert. A vállalat szerint az applikációit világszerte több mint 50 millió felhasználó használja. A legújabb applikáció a járvány kirobbanásának kezdetén jelent meg, és a találó Zoho Remotely nevet kapta, mert az otthoni munkavégzést támogatja.
Egyre többen térnek vissza Indiába, így Vembu terve, miszerint egy olyan világot teremtene, amiben az ember a képzés megszerzése után a falujában maradna dolgozni, még nagyobb jelentéssel bír.
,,Sridhar mindenkinél korábban meg tudja mondani, hogy mik lesznek a következő trendek, és így már korán elkezdi győzködni az embereket az ötleteiről. Mindig azzal szoktunk viccelődni, hogy lehet, hogy igaza van az adott trenddel kapcsolatban, viszont azt nem tudjuk megmondani, hogy az mikor jön divatba. Ő erre mindig azt válaszolja, hogy addigra már mind meghalunk. Mindig ezzel piszkáljuk egymást – mondta széles vigyorral Shailesh Kumar Davey, a Zoho társalapítója és főmérnöke – Ennek a képességének köszönhető, hogy mi már két héttel korábban bezártuk az irodáinkat, minthogy a kormány bejelentette volna az országos zárlatot. Azt szerette volna, hogy az alkalmazottak időben hazajussanak, még mielőtt a vonatok, buszok és repterek a hirtelen kialakult pánik miatt túlzsúfolttá váltak volna.”
Ahogy Vembu a tervének – miszerint a nagyvárosi és falusi alkalmazottak különféle látásmódjait és ötleteit összevessék és alkalmazzák alakulását követi – a kidolgozásán dolgozik, addig egy új kihívásba is belevágott: egy mérnökökből álló hadsereget szeretne megalkotni, akiknek a képzése cégen belül és nem az iskolapadban történik.
Így 2014-ben a vállalat alapítói létrehozták a Zoho Egyetemet (Zoho University), amit ma már csak Zoho Iskolaként (Zoho Schools) emlegetnek, melynek célja, hogy a tehetséges diákokat képezzenek. A diákoknak nem kell tandíjat fizetniük, pont ellenkezőleg: a két éves képzés során 10,000 indiai rúpiát, vagyis körülbelül 42,000 forint fizetést kapnak.
,,Elhivatott diákokat keresünk, akiknek nem a végzettsége számít, hanem képességeik. Kezdeteben csupán hat diákunk és kettő professzorunk volt, azonban ez a szám megugrott: több, mint 800 diákunk ballagott el az egyetemünkről és a legtöbbjük a Zohonál dolgozik” – magyarázta Rajendran Dandapani, a Zoho technológiai részlegének vezetője és a Zoho Iskola igazgatója.
Dandapani fia is a Zoho Iskolában tanult, és ballagás után a vállalat értékes tagjává vált. ,,Diákjaink 90%-a Tamil Naduból jön. Mivel az iskola épületei is a Zoho irodaépületein belül találhatóak Chennaiban és Tenkasiban, a diákok elsőkézből tapasztalhatják meg az irodai kultúrát és a munkafolyamatokat. Mire a mi diákjaink betöltik a 21-et már kereső munkavállalók a cégnél, míg más diákok ebben a korban még az iskolapadban ülnek” – tette hozzá. Bár a legtöbb diák kis falvakból jön, az álmuk, hogy mérnökké váljanak annál nagyobb.
A Zoho 9300 alkalmazottja közül 875 a Zoho Iskolában végezte el tanulmányait. Az egyik ilyen volt diák, Abdul Alim, a pályafutását biztonságiőrként kezdte a Zohonál, ma pedig már programozói állást tölt be. ,,Az egyik alkalmazottunknak feltűnt, hogy [Abdul] gyakran dolgozik a recepción található számítógépen, és kiderült, hogy nagyon is ért hozzájuk. Ezután beiratkozott a Zoho iskolába és elvégzett egy 18 hónapos képzést. Így vált a Zoho programozó csapatának a tagjává” – mondta Vembu.
A Zoho Iskola egyik öregdiákja, Saran Bapu Paramasivam, 2005-ben még egyáltalán nem értett a számítógépekhez, de ma már a senior termékmenedzseri pozíciót tölti be: ,,Nincsen végzettségem, és ez még jobban megnehezíti a helyzetemet egy előre leszervezett házasság részvevőjeként. Elmagyaráztam a feleségem családjának, hogy mivel is foglalkozom és sikerült meggyőznöm őket. Jó látni, hogy a társadalmi elvárások is változnak és már nekem sem számít, hogy ki milyen végzettséggel rendelkezik. Minden álmom valóra vált, saját házam és autóm van, beutazhattam a világot” – mondta Saran, aki immáron 15 éve gazdagítja a Zoho csapatát. Az évek során sikerült kisöccsét is meggyőznie arról, hogy iratkozzon be a Zoho Iskolákba; ma már ő is a vállalat tagja.
Vembu: ,,mérnökeink 15-20%-ának nincs mérnöki végzettsége, házon belül képezzük ki őket. A Zoho Iskolának köszönhetően alkalmazottjainknak nem kell kijárniuk az egyetemet. Most pedig mi is a digitális oktatásra igyekszünk átállni.”
Több vidéki munkahely teremtése azonban sokak szerint nem elég a nagyvárosi kereskedelmi központokba való vándorlás megállításához. Az IT szektor egyik veteránja és a jelenlegi Aarin Capital elnöke, TV Mohandas Pai szerint az új vidéki munkahelyek teremtése nem kivitelezhető számos akadály miatt: ,,A fiatalok nagy része szívesebben költözik a nagyvárosokba, ugyanis az ott kínált lehetőségek nagyon vonzóak számukra. A kisvárosokban található egy-két vállalat versenybe se szállhat a nagyvárosokban található több száz vállalattal szemben. Így a vidéken dolgozók egy céghez vannak kötve, ahol egy adott fizetést és juttatást kapnak. Ezzel szemben egy nagyvárosban bármikor van lehetőség munkahelyváltásra, a legnagyobb ajánlatot lehet választani, mindig több és több pénzt keresve, és öt éven belül akár háromszor-négyszer is munkahelyet lehet váltani.
Pai úgy gondolja, hogy a magasabb szintű urbanizáció lenne Indiában a válasz. Lehet, hogy máshol, mint az Amerikai Egyesült Államokban a vidéki oktatás jól működik, hiszen sok egyetemmel rendelkeznek. Talán India egyes részein, Manipalban vagy a Karnataka állambeli Udupiban is jól működhetne ez a módszer: ,,Manipal lakossága eléri a 30,000 főt és saját egyeteme is van, valamint az ország déli részén élők többsége rendelkezik felsőoktatási végzettséggel, szóval a kisvárosi oktatás elterjesztése ott is működhetne. Viszont egy olyan helyen, mint Kalahandi ez kivitelezhetetlen lenne.”
Vembu úgy gondolja, hogy a hagyományos oktatás reformálásra szorul: ,,Attól még, hogy a diákok jól töltik ki az iskolai teszteket, ez nem azt jelenti jelenti, hogy tanult felnőttek lesznek belőlük”. Olyan oktatási módszerre van szükség az országban, ami hangsúlyt fektet a különféle képességek fejlesztésére. Ebbe az irányba halad a kormány új programja, az ,,adjunk hangot a helyieknek” is, amivel az önállóságot népszerűsítik. A program bejelentését pár nappal megelőzően a Zoho elindította saját kezdeményezését is, a Swadeshi Sankalpot, az oktatási és kormányszektor támogatása céljából. Ennek keretein belül a vállalat felajánlott egy olyan applikáció csomagot, ami segít a diákoknak kapcsolatban maradni egymással, valamint egy Covid-19 segélyhívó központ megépítését és egészségügyi felmérések készítését is vállalták.
A Swadeshi Sankalponál fontos megemlíteni, hogy indiaiak építették indiai alapanyagokból, így hát nem is csoda, hogy nagyon fontos Vembu számára. Ennek ellenére tisztában van azzal, hogy a globális kereskedelemre is szükség van, bár csak módjával, hiszen nem híve annak a felállásnak, hogy India a világ gyáraként működjön: ,,Szerintem egy országnak sem kellene ebbe a szerepbe bújnia. Ez csak a világ egyensúlyának a megbomlásához vezetne, és ahhoz, hogy az adott ország vásárolni tudjon csődbe kellene mennie.”
Vembu szerint a vagyonteremtést nem a pénzbeli érték szabja meg; alapja a különböző képességek létrehozása és fejlesztése: ,,Kapitalista vagyok, egyáltalán nem foglalkoztat, hogy milyen nettó értékkel rendelkezem én vagy a vállalatom”, ehhez Japánt hozza fel példának: amikor Japánban vidékre utazik az ember, akkor látja, hogy a japán társadalom igenis vagyonos. Az útjaik jók, az infrastruktúrájuk remekül van kiépítve, nem botlunk hajléktalanokba az utcákon, a szegénységnek még csak a jelét se látni. A vonatok pontosan közlekednek, tiszták, mindegyik gyors. Számomra ez jelenti azt, hogy valaki vagyonos és Japán egyértelműen az. Valamint a vagyonosság nekem egyenesen arányos az ellenálló képességgel is, és ehhez kell a tőke, ami megvédi az embert a feléje irányuló nehézségektől.”
Alkonyat beköszöntekor Vembu újabb sétát tesz a faluban és mélyen a gondolataiba száll: elgondolkozik például azon, hogy milyen érdekes, hogy a háziállatok, mint a tehenek és a csirkék, egész nap össze-vissza mászkálnak, de este, ugyanabban az időpontban mindig visszatérnek; tudják mit jelent az, ha valakinek otthona van. Nagyon szeret sétálni és úszni, és ezeknek a tevékenységeknek köszönhetően kitisztul az elméje egy mozgalmas nap után. Sose néz tévét, de alkalomadtán szeret zenét hallgatni. Már nyolckor lefekszik és egy kis ideig olvas vagy a Twittert böngészi.
Amikor arról kérdezték, hogy elgondolkodott-e valaha azon, hogy politikai szerepet vállal, egyértelműen így válaszolt: ,,ez jó ötlet azoknak, akik tele vannak ötletekkel, nekik bele kellene vágniuk. A politika számomra sose jelentett valami mocskos dolgot, hiszen az ellentéte a háború lenne. Politika hiányában az egész világ háborúban állna”. De azt mondta, hogy még ráér, talán 10-15 év múlva újra átgondolja.
,,Olyan sok mindent kell még megépítenem, most nem érek rá politizálni. Meg amúgy is, hogy édesanyámat idézzem, előbb éljük túl ezt a vírust.”
