A Futurum Tech Podcast – interjúsorozat házigazdája, Daniel Newman ebben a nem mindennapi részben a Zoho fő hírnökét, Raju Vegesnat látta vendégül, hogy az adatvédelemről és adatbiztonságról beszélgessenek, valamint a vállalat új, vakmerő hozzáállásáról, amit ezen a területen képvisel. Úgy tűnik, hogy az utóbbi években háttérbe szorult az adatvédelem tiszteletben tartása, ugyanis a hirdetési hálózatok hatalmas mennyiségű információt gyűjtenek a fogyasztókról, és ezzel látszólag végtelen reklámozási lehetőséget biztosítanak a cégeknek, míg a felhasználóknak nincsen irányítása afelett, hogy milyen információt gyűjtenek róluk – de ennek változnia kell.
Rajuval körüljárták, hogy a cégek hogyan alkalmaznak követő kódokat és megfigyelő eszközöket arra, hogy minél több pénzt keressenek az ügyfelek adataiból. Adatokat gyűjtenek rólunk, a vásárlási szokásainktól kezdve a böngészési előzményekig, s ennek nagy részéről nem is tudunk. Noha ez a fogyasztói világban gyakoribb jelenség, a B2B (Business to business) világában is jelen van. A vállalatok nyomkövető vagy elemző kódokat építenek be, hogy kövessék, mi történik a webhelyeiken, majd ezeket a harmadik fél által begyűjtött információkat eladják más cégeknek. A Zoho viszont megelégelte ezt a gyakorlatot.
A Zoho vakmerő hozzáállása az adatvédelemhez
Raju elárulta, hogy a Zoho többé nem építi be harmadik fél semmilyen nyomkövető vagy elemző szoftverét saját webhelyére, sem pedig az alkalmazásaiba. Csupán egy Zoho terméket építenek be, könnyen érthető magyarázattal arról, hogy pontosan milyen adatokat gyűjtenek. Ennek ellenére az ügyfeleik saját maguk engedélyezhetik, hogy mások nyomonkövessék őket, de a Zoho ezt nem teszi, és hajlandó vállalni ezt a kompromisszumot.
Az adatvédelem terén a gyakorlat visszatérni látszik az engedélykérések felé. Beszéltek továbbá arról, hogy milyen a lehetséges jövő ezen a területen. Daniel Newman már sok éve az adatvédelem védelmezője, és csak remélni tudja, hogy még több cég követi majd a Zohot ezen az úton. Raju hisz benne, hogy többen is fogják, és megosztotta az interjú során, hogy a közelmúltban a New York Times számos nyomkövetőt eltávolított a honlapjáról, ami remélhetőleg felhívja mások figyelmét is ezekre a gyakorlatokra. Az is nagyszerű lenne, ha a felhasználók maguk dönthetnének arról, hogy milyen adatokat gyűjtenek és osztanak meg róluk.
Milyen lesz a siker?
Végül Raju azt is megosztotta az interjúsorozat házigazdájával, hogy ez a vakmerő hozzáállás hogyan térül majd meg – és nem pénzügyi értelemben. A Zoho magáncég lévén szerencsés, mert saját maga képes kialakítani és vállalni ezt a hozzáállást. Ez a helyes cselekedet és Raju elmondása szerint meg van a szabadságuk is a kockázat vállalásához. Raju feltett egy kérdést: „Mi értelme pénzügyileg nyereségesnek lenni, ha eközben erkölcsileg csődbe mész?” A Zohonál tényleg csak az számít, hogy helyesen cselekszenek.
Ne felejtsétek el átfutni a – továbbiakban olvasható – beszélgetés átiratát, hogy jobban megértésétek hogyan szeretné elkülöníteni magát a Zoho más B2B beszállítóktól.
Daniel Newman: Mindenkit üdvözlök a Futurum Tech Podcast mai adásában. Ma én leszek a műsor házigazdája, Daniel Newman, a Futurum Research fő elemzője és alapító partnere. Nagyon izgatott vagyok amiatt, hogy elhozhatom nektek a Futurum Tech Podcastnak ezt a bennfentes adását, mert Raju Vegesna csatlakozik hozzám a Zohotól, hogy valami olyanról beszélgessünk, ami igazán közel áll a szívemhez, és tudom, hogy sokatok számára is kedves téma. Ez pedig nem más, mint az adatvédelem és az emberek adatainak védelme egy olyan világban, ahol már senki sem tudja igazán, mi történik az adataival.
Amíg elegendő értékük van, bármit letöltenek. Na jó, egy kicsit viccesen fogalmazva, de olyan világban élünk, ahol az adatok szinte aranybányát jelentenek sok olyan cégnek, melyek tipikusan a legjobb élményt akarják nyújtani. Ugyanakkor ez egyike azoknak a dolgoknak, ami sokunk számára nagyon is fontos. Rengeteg privát dolgunk van, privát beszélgetésünk, privát kapcsolatunk, és egyéb olyan dolgok, amik iránt érdeklődünk, és nem akarjuk, hogy az egész világ tudjon róluk.
De mégis, mivel egyre többet használjuk az internetet, ma már kicsit úgy állunk hozzá, hogy ki tudja követni már mindazt, amit ott csinálunk. Hát a válasz röviden az, hogy már nagyjából mindenki. Szóval meg akarom ragadni ezt az alkalmat, hogy kicsit beszélgessünk arról, mi is történik valójában. De nem is húzom tovább, Raju, üdvözöllek a Futurum Tech podcast interjúsorozatában.
Raju Vegesna: Köszönöm a meghívást Daniel. Nagyszerű érzés itt lenni.
Daniel Newman: Igen, nagyszerű, hogy itt vagy! A műsor kezdete előtt éppen arról beszélgettünk, hogy lent vagy Austinban, Texas államban. Fullasztó hőség lehet most ott, amikor kilépsz az utcára, szóval remélem, nem a szabadban vagy.
Raju Vegesna: Még csak 32 Celsius fok körül van, de ez csak rosszabb lesz.
Daniel Newman: Csak 32 fok körül… igen, ez az a fajta időjárás, amikor kint sétálsz és a ruháid teljesen rád tapadnak. Nem annyira vészes, de azért adjunk hálát a jó öreg légkondicionálóért. Na de komolyra fordítva a szót, üdvözöllek a műsorban. Mielőtt belemerülnénk, lenne hozzád néhány kérdésem, és mint már említettem a hallgatóknak, ez a téma nagyon közel áll a szívemhez.
Először is szeretném, ha röviden bemutatkoznál. Megkaptad ezt az igazán sokoldalú pozíciót ennél a nagyon különleges cégnél. A Zoho egy magánvállalat, de ahhoz képest kifejezetten nagy. Nagyon sokat megtudtam a cégről az elmúlt évben, amióta veled dolgozom. Ha jól tudom, sok nagy, nyilvánosan működő társasággal ellentétben, ahol az emberek meghatározott pozíciókban ülnek, nálatok nagyon sok vállalkozói típusú pozíció van, és a tiéd is határozottan egy ilyen munkakör. Szóval gyors bevezetésként meséld el, hogy a napi munkád során mi az, ami felcsigáz téged, amit nagyon szeretsz a Zohonál?
Raju Vegesna: Hogyne. A hivatalos megnevezésem Chief Evangelist, vagyis fő hírnök. A Zohonál általában nem engedjük, hogy a pozíció megnevezése korlátozza, hogy egy alkalmazott hol és hogyan járul hozzá a feladatokhoz. Én például mindkét oldalon jelen vagyok, mert egyrészről sok ügyféllel dolgozom szorosan együtt, másrészről sok termékmenedzserrel is, de alapvetően a dolgok technológiai oldalán vagyok, ami lehetővé teszi számomra, hogy a dolgok ügyfél-interakció oldalán is jelen legyek. Gyakorlatilag egyik lábbal az ügyfelek oldalán állok, másikkal pedig a technológia és a termék oldalán.
Daniel Newman: Ez az emberek, a tapasztalatok, a digitális átalakulás, valamint az emberek és a technológia egyvelege. Össze kell hoznod ezeket a dolgokat, és sok cégnél éppen ez az egyik nagy hiányzó kapocs, hiszen nem lökheted csak úgy a technológiát az emberek problémájára, ahogy az embereket sem a technológiai problémákra. Tényleg ötvöznöd kell egymással a kettőt.
Közben csak egy gyors emlékeztető a hallgatóinknak, hogy a műsor kizárólag tájékoztatási és szórakoztatási célokat szolgál. Ugyan sok nagy tech cégről beszélünk, de senki se alapozzon befektetési döntéseket arra, amiről a műsor további részében szó lesz Rajuval. Ettől függetlenül szuper érdekes lesz.
Akkor merüljünk el jobban az adatvédelem témakörében. Kíváncsi vagyok a véleményedre. Sokat írok a gondolataimról ebben a témában, akár a Forbes rovatomban, akár a Futurum Research oldalán, de most szeretnék kicsit hallani arról, hogy te mit tapasztalsz a világban az adatvédelem kapcsán?
Raju Vegesna: Az adatvédelem, az adatvédelem tiszteletben tartása sajnos háttérbe szorult — és ezt helyre kell állítani. Véleményem szerint nagyon sok cég megsérti az adatvédelmet, és egyszerűen túlmentek a határon a visszaélések kapcsán. Az egyensúlyt helyre kell állítani, ami azt jelenti, hogy a felhasználóknál kell legyen az irányítás, akiknek az adataival visszaélnek, nem pedig a hálózatokat kiépítő cégeknél, akik ezeket az információkat gyűjtik. Ahhoz, hogy megértsük, milyen információkat gyűjtenek rólunk, a másik oldalról kell megközelítenünk a dolgot – milyen információkat kapnak a hirdetők a felhasználókról. Ez majd rávilágít arra, hogy mi is pontosan a visszaélés és milyen súlyos.
Gyakran nézem át az M.O. hirdetési lehetőségeket, az összes hirdetési hálózaton és ezáltal bepillantást nyerek abba, hogy milyen őrültté is vált ez az egész.
Valójában ez elég ijesztő. Egy egész hirdetési maffia működik odakint a nagyvilágban, ami begyűjti a felhasználókról az összes információt. Ez teszi lehetővé a hirdetők számára, hogy eszement módokon célozzák meg a felhasználókat. A példa kedvéért tegyük fel, hogy egy hirdetéssel meg tudok célozni mindenkit, aki ma kisétált a Home Depot barkács áruházból. Az emberek helyadatait tökéletesen és pontosan le tudják követni.
Megcélozhatok embercsoportokat is, akik bizonyos műsorokat néznek, mondjuk a Cápák között vagy valami hasonlót. Ha ezeket a műsorokat nézi valaki, és én úgy döntök, hogy ez, vagy esetleg ezek kombinációja a célközönségem, az elárulja, hogy a helyadatokat lekövetik, a mikrofonokat lehallgatják, csakúgy, mint a látogatott webhelyeket, a megnézett videókat, minden böngészési előzményt és minden egyes kattintást követnek. A probléma igazából az, hogy a felhasználóknak fogalma sincs róla, hogy nyomon követik őket. Úgy gondolom, hogy a nyomkövetés már túl messzire ment és a felhasználóknak nincs irányítása, ellenőrzése felette. Vissza kell térni azokhoz az időkhöz, amikor a felhasználók még ellenőrizhették milyen információkat adnak ki magukról.
Daniel Newman: Igen, ez nagyon érdekes. De Raju, beszéljünk kicsit a tapasztalatokról és az adatokról. Mint azt már tudjuk, a digitális átalakulás és az üzlet jövője teremti meg ezeket a nagyszerű élményeket, és bizonyára képes személyre szabni és személyre szabott lehetőséget kínálni egy adott pillanatban. Például „tudom, hogy a Home Depot-ban voltál ma, és éppen ezért adok bizonyos kedvezményt, hogy újra visszatérj a boltba.” Vagy „tudom, hogy elmentél vásárolni, szóval csak most, csak neked itt egy nagyszerű lehetőséget, hogy hazafele beugorj vacsoráért.” Ezek nagyon aktuálisak az adott pillanatban, és klassznak tűnnek.
Azt hiszem sok ember számára elsősorban az oktatás jelent problémát, mert a jogi szakszövegek úgy általában véve, vezettek minket idáig, amikor csak feliratkozunk alkalmazásokra, élvezzük a használatukat, de igazából nem gondolunk bele abba, hogy mit adunk fel közben. Csak rányomunk az elfogadás gombra. Szerintem a cégek és az ügyvédek ezt pontosan tudják. Tudják, hogy csak rányomunk az elfogadás gombra, de valójában semmit sem olvasunk el. Tudják, hogy ha valaha kérdés merülne fel a felhasznált adatok kapcsán, amelyekkel visszaéltek, akkor maradéktalanul visszautalhatnak majd az általunk elfogadott felhasználási feltételekre. Ez egyértelmű előnyhöz juttatja ezeket a vállalatokat az élmények nyújtása szempontjából.
Már rég óta mondom, amit te is említettél, hogy az emberek majd elkezdik mondogatni, hogy „talán ez már túl sok volt”. Egyébként a Zoho sokat beszél a rejtett megfigyelésről, amire már te is utaltál, és a legutóbbi elemzői találkozódon be is mutattad nekünk. Aztán elterjedt a hír a nyomkövető technológiáról, amit ezek a cégek elérhetővé tesznek, és amiről egyébként már én is írtam. Alapvetően a Zoho azt mondja, hogy nem fogja ezeket automatikusan beépíteni a termékeibe. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ha egy cég Zoho terméket használ, akkor ne tudná lekövetni az adatokat, de a Zoho azt mondja, hogy nem fogja ezeket beépíteni a szoftvereibe. A Zoho megváltoztatta a hozzáállását és nem nyújt támogatást ehhez a gyakorlathoz. De mi vezetett titeket eddig a pontig? Mi késztette erre a céget? Őszinte leszek, szerintem ez király dolog, de ugyanakkor hatalmas kockázatot is jelent a cég számára.
Raju Vegesna: Nos, szerintem az késztetett minket erre a döntésre, hogy észrevettük, hogy ez az egész már túl ment a határon. Ha megfigyeled mi is történik valójában: a fogyasztók, amikor ingyenes szolgáltatást vesznek igénybe, például e-mail szolgáltatást vagy valami hasonlót, akkor tudják, hogy az adataikkal, a tevékenységükkel fizetnek azért a bizonyos szolgáltatásért. Ezt hívjuk közvetlen megfigyelésnek. Viszont azzal már nincsenek tisztában, hogy a tudtukon kívül milyen adatokat adnak át. Például, néhány megfigyelő cég kapcsolatban áll hitelkártya társaságokkal, akik egyszerűen továbbítják a hitelkártya-tranzakcióinkkal kapcsolatos összes információt ezeknek a hirdetési hálózatoknak. Egy másik példa, ami a közelmúltban derült ki, hogy az egészségügyi adatainkat is simán továbbadják ezeknek a hirdetési hálózatoknak. Ezekben az esetekben kulcsfontosságú, hogy ezt mind a tudtunkon kívül teszik. Ezt nevezzük rejtett megfigyelésnek, és ez zajlik a világban.
Megfigyeltük, hogy ezt a fogyasztói világban alkalmazzák, de ha megnézzük a B2B világát vagy a területet, amiben működünk, akkor ezt magától értetődőnek vesszük. Ha megfigyeljük a követő vagy elemző kódokat, amiket a cégek honlapjába, azok alkalmazásaiba építettek be, akár olyan egyszerűek is lehetnek, amiket egy szimpla betűtípusba építenek be. Amit azonban már nem veszünk észre, hogy annak a betűtípusnak a letöltésével sok információt adunk át, akárcsak egy követő kód. Ez valójában egy nyomkövető betűtípus, ami összegyűjti a helyadatainkat az eszközön meg miegymáson, és továbbítja ezeket az információkat. Rájöttünk, hogy ez mind-mind be van építve az internetre, a B2B szoftverekbe és egyszerűen döntenünk kellett, hogy melyik oldalon állunk.
Visszatekintve az elmúlt 24 évre, soha nem reklámoztunk, még annak ellenére sem, hogy ingyenes termékeket kínálunk, és ezt a gyakorlatot még ma is tartjuk. De most, tekintettel a visszaélésekre, el kellett döntenünk, hogy melyik oldalon állunk. Ez az oka annak, hogy azt mondtuk „véget vetünk a követő kódok és megfigyelő eszközök használatának, és hogy nem hagyjuk ezeknek a megfigyelő cégeknek a felhasználók nyomkövetését, míg a mi termékünket használják.”
Számos dolog beépítésével felhagytunk. Nem találsz „like” vagy „tweet” gombot egyik Zoho termékben sem, ahogy beépített Google elemzőt sem. Így megszabadultunk rengeteg beépített szoftvertől, úgyhogy egyetlen harmadik fél sem fogja követni a felhasználóinkat a webhelyünkön. Szóval úgy döntöttünk, hogy nem követjük le a felhasználókat és ez rendkívül fontos döntés volt.
Daniel Newman: Szeretnék kicsit a Zoho filozófiájáról is beszélni veled. A mostani filozófiátok úgy tűnik nekem, hogy nem fogjátok kihasználni az embereket, és nem lépitek át a határt, nem estek túlzásokba. Nem fogtok asszisztálni ehhez. Ahogy mondtam, kicsit utánajártam, és minden bizonnyal továbbra is használhatóak ezek az adatok a Zohon belül, de a Zoho nem engedélyezi automatikusan. A saját platformjaidon magadnak kell engedélyezned, majd kedvedre használhatod. De rengeteg más CRM és eszköz létezik, viszont ti többek vagytok egy egyszerű CRM-nél. Inkább egy mindenre használható alkalmazáshoz hasonlítanálak titeket. És a Zoho tényleg ezzé is vált, egy alkalmazássá, ami mindenre jó, egy üzleti alkalmazás, egy adat alkalmazás.
Ez lenyűgöző! Olyasvalakiként, aki követi a nagy szoftver cégek tevékenységét, nem gondolom, hogy az emberek többsége tudná, hogy a Zoho mennyi mindent csinál. A Zohonál dolgozóknak nem lehet könnyű mindennel lépést tartani, amit a vállalat csinál, de ez nagyon szuper! Nagyon érdekelne, hogy mindez nem megy szembe azzal, amit a piac elvár? Vagyis én szeretem azokat a cégeket, akik hisznek valamiben és meg is valósítják azt, mert szerintem ebben mindig van érték. De az ügyfeleitek nem érzik kockázatosnak, ha kevesebb adattal dolgoznak? Hogyan oldjátok meg azt, hogy a klienseitek nem mondják azt, hogy „Nos, nem tudok veletek dolgozni, mert más platformok több eszközt biztosítanak nekünk, mivel engedik, hogy lopakodjunk, nyomon kövessük a felhasználókat és kvázi becserkésszük őket, de ti ezt nem könnyítitek meg számunkra”?
Raju Vegesna: Igen, itt igazából két dolgot említenék. Az egyik, a felhasználók adatainak nyomon követése a Zohon belül annak érdekében, hogy szolgáltatást nyújtsunk nekik. Ebben az esetben a Zoho egy saját szolgáltatást használ, ami tevékenységének részét képezi, viszont mind elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy ezek az adatok ne kerüljenek harmadik fél birtokába. Itt erős határvonalat húzunk. Követjük őket, hogy szolgáltatást nyújtsunk a saját alkalmazásainkon belül, de ez a szolgáltatás nem jár hirdetésekkel, mert sosem reklámoztunk a Zoho eddigi 24 éve alatt.
Amikor harmadik félről van szó, alapértelmezetten nem engedélyezünk semmit, szóval egyik webhelyünkön sem találtok, mondjuk Google elemző kódot. De nem csak a mi webhelyeinken, hanem az általatok létrehozott webhelyen sem. Azonban ha valaki mégis be akarja ezeket építeni, nyilvánvalóan nem fogjuk megakadályozni. Megteheti. Ugyan lehet, hogy ez kis kényelmetlenséggel jár, hiszen alapértelmezés szerint nincs beépítve, de valamit valamiért. Egyes ügyfelek funkcióként tekintenek ezekre a követő kódokra, mások számára viszont zavaróak. Ezt a kompromisszumot vállalnunk kell.
Ugyanakkor vállalatként mi is hirdetünk, de mivel nem építjük be ezeket a követő kódokat, elveszítünk néhány ügyfél információt. Mondjuk, nem leszünk képesek újra megcélozni ügyfeleket. Szóval ez nekünk is fáj, de ez egy olyan kompromisszum, amit készek vagyunk megtenni. Azt mondtuk, hogy „rendben van, ha nincs meg az a bizonyos információ az ügyfelünk tevékenységéről, mert számunkra sokkal fontosabb az ügyfél adatainak védelme.” Szóval ez egyfajta kompromisszum, amit vállaltunk.
Daniel Newman: Azt hiszem, ennek sok értelme van. Apróság, de szerintem az apróságok mindig fontosak. Ez nem olyan mintha azt mondanátok, hogy az adatok rosszak és nem akarjátok elérhetővé tenni őket. De szerintem, amikor a dolgok egészét vesszük figyelembe, akkor van egy szakadék, és ahogy mondtad, ez egy spektruma annak, hogy mennyire akar valaki visszaélni az adatokkal, versus mennyire akarod engedélyezni a cégeknek, hogy elvégezzék a szükséges munkát. Ahhoz, hogy jó szolgáltatást nyújts, adatokra van szükséged. Úgy látom, hogy egy engedélyek nélküli társadalomban élünk, aminek változnia kell. Érted mire gondolok?
Raju Vegesna: Abszolút.
Daniel Newman: Azt hiszem ez a dolog kulcsa. Szeretném látni magunkat olyan irányba haladni, ami több engedély és engedély kérés felé vezet. Aztán, ha az emberek mindent meg akarnak osztani, megteszik. Megteszik, mert látják, hogy egy kicsit jobb élményt kapnak cserébe, de tudniuk kell, hogy mit adnak fel érte. Csakhogy úgy érzem, itt valami hiányzik a képletből, mert az emberek nem tudják, mit adnak fel.
Mit is adok fel? Ez arra késztet, hogy megkérdezzelek, hogy ti lennétek egy új irány élharcosai? Csak mert, ahogy korábban már említettem én is az adatvédelem védelmezőjének tartom magam. Az emberek azon 1%-ába tartozom, akik elolvassák az adatvédelmi szabályzatot, szóval tudom, mikor használok privát böngészőt, és hogy mit tesznek, vagy éppen nem tesznek meg az adataim védelme érdekében. Őszintén szólva nem tesznek érte valami sokat. Mégis azt kell mondanom, hogy az emberek kezdenek erre ráeszmélni, mert a jövőben semmi privát dolgunk nem marad, semmi olyan dolog, amit a hirdetők ne tudnának.
Mindig azt mondom, hogy a telefonunk már többet tud rólunk, mint a házastársunk, a szüleink vagy a legjobb barátunk, és ez csak egyre rosszabb lesz. Vajon követni fogják az emberek ezt az új irányt? Szerinted csatlakozni fognak hozzátok más cégek is? Vagy esetleg úgy gondolod, hogy kicsit mindig kívülállók maradtok?
Raju Vegesna: Természetesen remélem, hogy mások is követni fognak minket. Hiszek abban, hogy egyensúlyba kerül ez a helyzet, és hogy egyre több cég követ majd bennünket, csökkentve ezt a tendenciát, mind a fogyasztói, mind pedig az üzleti oldalon. Azért itt-ott látunk javulást. Nemrég, azt hiszem a New York Times döntött úgy, hogy eltávolít rengeteg nyomkövetőt a honlapjáról. Ez mindenképp pozitív jel. Remélem, hogy ez egyben a tudatosság kezdetét is jelenti, és hogy ez majd segíti az általunk képviselt irányt.
Szerintem a fogyasztók a jövőben majd nagyobb irányítást akarnak efelett. Felhasználóként tudni akarják, hogy mely információkat adják ki, és melyeket nem. Fontos, hogy a kezükben legyen az irányítás. Képzeld csak el, hogy olyan információ blokklánccal (Elosztott adatbázis, ami adatblokkokból álló digitális lánc, és lehetővé teszi a biztonságos adathordozást) rendelkezel, ami minden felhasználó számára elérhető, aki közzétesz személyes információkat, vagy olyan információkat, amiket hajlandóak megosztani, majd a hirdető cégeknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy licitáljanak ezekre az információkra. Így a nap végén a felhasználóknak engedélyezniük kell annak be- vagy kikapcsolását, hogy mely információkat hajlandóak megosztani a cégekkel. Végül a felhasználónál kell legyen az irányítás.
Daniel Newman: Valójában most valami olyasmit mondtál, amit én már régóta mondogatok. Mi van akkor, ha elmegyek a bevásárlóközpontba és meg akarom kapni a legjobb aktuális ajánlatokat a Gap üzletből, amint elsétálok előtte, s azt akarom, hogy az adatbiztonsági szabályzatom nagyon is nyitott legyen abban a pillanatban. Ossza meg hol vagyok, ossza meg mit csinálok, és amit tud az ízlésemről, de amint kimegyek a bevásárlóközpontból, beülök az autómba és elhajtok, át akarok kapcsolni és egyszerűen csak azt mondani, hogy „Off”, hagyjatok békén. Ez jelenleg nem kivitelezhető, és meg is értem. Mármint valószínűleg ezért tartunk annyira az emberi mikrochipektől, mert hozzáférnének minden megmaradt privát adatunkhoz, vagyis a gondolatainkhoz, vagy ahhoz, amit offline teszünk.
Olyan agresszív piac alakult ki, ahol a cégek mindent megtesznek azért, hogy egy kis versenyelőnyhöz jussanak. Egyensúlyba kell hoznunk ezt a két dolgot. Egyensúlyba kell hozzuk a nagyszerű élményeket a könyörtelen adatokkal és a támadó adatpolitikákkal. Úgy vélem, hogy ez lehetőséget kínál neked és a vállalatnak is, ugyanakkor azt is gondolom, hogy ez nagyon érdekes, ami felveti az utolsó kérdésemet ebben az interjúban. Raju, mit fogsz gondolni, ha ez kifizetődik? Mi a hatásotok? Tudom, hogy nem állami cég vagytok, és általában nem adtok ki információt a bevételetekről, de mutattál nekem adatokat a növekedésről, az ügyfelek megszerzéséről és meséltél a visszajelzésekről. Benne vannak az emberek? Vezetni fogja az üzletet? Izgatott a piac attól, hogy mi volt az emberek reakciója?
Raju Vegesna: A megtérülés nem feltétlenül pénzben értendő, vagy legalábbis mi nem így tekintünk rá. A nap végén úgyis csak azért csináljuk, mert szerintünk ez a helyes. Ez a szabadság, ami magán vállalat lévén nekünk meg van. Nem minden vállalatnak van ekkora szabadsága ezen a téren, de magánvállalatként mi alakítjuk ki a követendő értékeket.
Mi értelme pénzügyileg nyereségesnek lenni, ha eközben erkölcsileg csődbe mész? Ez egyike azon erkölcsi dolgoknak, amikben hiszünk. A nap végén úgy tekintünk rá, mint életünk munkájára. Mindannyiunk már jó néhány évtizede csinálja ezt, szóval fel kell tennünk a kérdést, hogy büszkék vagyunk arra, amit csinálunk? Igen, mi tényleg büszkék vagyunk.
Ez nem pénzügyi megtérülés. Talán az lesz, de lehet, hogy nem. Lehet, hogy 5%-kal kevesebbet termelünk, de ez rendben van így. Ez egy jó kompromisszum. Lehet, hogy 10%-kal kevesebb, legyen az bármi, mi elfogadjuk, hiszen ha nem vagyunk büszkék arra, amit csinálunk, akkor mi értelme van az egésznek? Filozófiai szempontból közelítjük meg a dolgot, és nem pedig anyagi szempontból. A legtöbb döntésünket is ez alapján hozzuk meg, és ez a szabadságunk ára. Itt mutatkozik meg igazán a magánvállalati lét előnye és a vele járó szabadság. Igazából tényleg nem anyagi oldalról közelítjük meg, hanem pusztán feltesszük magunknak a kérdést, hogy ez a helyes cselekedet? Büszkék vagyunk rá? Csak így tekintünk a munkánkra.
Daniel Newman: Igen, ez szerintem óriási! És mindennel egybevéve, ami most a világban zajlik, Raju, döntő pillanatban vagyunk. Korábban egy másik esemény során hallgattam Simon Sineket, valószínűleg te is hallottál már róla valamennyit. Ő azt mondta, hogy kezdjünk a miérttel. Új könyve, a Végtelen játék arról szól, hogy inkább csináljunk valamit, és ne az legyen a cél, hogy mindig egy bizonyos bevételt elérjünk. Ez az egész erről a végtelenről szól. Mi tesz titeket a legjobb lehetséges vállalattá? Rengeteg időt töltünk olyan rövidtávú dolgokkal, amik hosszútávon jelentenek számunkra költséget.
Ez számomra úgy hangzik a ti esetetekben, mint egy végtelen játék. Ez valami, amiben a Zoho valóban hisz és támogatni akar? Hajlandó vállalni rövidtávon a buktatókat az esetleges ügyfél bevételeket vagy elutasításokat tekintve? Vagy hajlandó vállalni, hogy néhány ügyfél nem boldog a kis plusz munka miatt? Ugyanakkor minden este azzal a gondolattal feküdhettek le, hogy „hé, valami jót tettünk a világnak.” És mindazzal, amivel manapság a világban szembesülünk, az egészségügyi helyzet, az igazságtalanság és az egyenlőtlenség, vagy azok a cégek, amelyeknek nem a nyereség az elsődleges szempont, bizonyára vita tárgyát képezik majd, amit folytatnunk kell, mert az egyenlőtlenségek nagy része és a jelenleg meghozott döntések nagy része az emberek kapzsiságán és akaratán alapszik.
Ahogy mondtam vállalkozó vagyok, szóval szeretek pénzt keresni és szeretem a sikert, de lefekvés előtt néha nekem is el kell gondolkoznom azon, hogy jól csináltam-e, mert mi értelme van mindennek, ha nem?
Raju Vegesna: És jól alszol? Szerintem ez ugyanannyira fontos kérdés. Ma már túlságosan a pénz körül forog ez az egész, és teljesen elfogadottá vált, hogy az utolsó penny-t is kiforgassuk a pénztárcákból. A mi esetünkben az üzleti modellünk része, hogy lemondunk az extra pénzről. Ez fontos dolog, amikor visszatekintünk majd a nap végén. Ha nincs rá szükséged, nos, az is rendben van, hiszen a vásárlók el tudják költeni a pénzüket máshol. Számunkra fontosabb a hosszútávú kapcsolat kialakítása az ügyféllel, mint a rövidtávú kapcsolat.
Daniel Newman: Imádom. Ez remek gondolkodásmód. Raju, szeretném megköszönni, hogy itt voltál a Futurum Tech Podcast mai adásában. Azt hiszem nagyszerű betekintést adtál a témába. Nagyon izgatott lettem, amikor hallottam, hogy mit csináltok a Zohonál az adatvédelem kapcsán. Nem kell minden cégnek követni benneteket, de legbelül remélem, hogy mind keményen elgondolkozik azon, hogy mennyire agresszívan gyűjtik rólunk az adatokat, s ennek közvetett és közvetlen következményein.
Raju Vegesna: Értékelem és köszönöm, hogy itt lehettem ma, Daniel. Tényleg remélem, hogy sok cég csatlakozik majd hozzánk. Ez az egész a felhasználók adatainak védelméről szól, és bízom benne, hogy még sok más cég követi a példánkat.
Daniel Newman: Remek beszélgetés volt. Hello mindenki, aki hallgat minket, csekkoljátok a műsor jegyzetet. Lesz benne visszautalás egy korábbi cikkemre, a Zoho adatvédelmi irányelveire mutató néhány nagyon érdekes tartalommal, amit a cég készített. Kattintsatok a feliratkozás gombra, mert szeretjük, ha a közösségünk tagjai vagytok. Az elemzőinkkel készített már megszokott műsorok, témák és tartalmak mellett rengeteg szuper interjúnk van Rajuhoz hasonló emberekkel tech iparág szerte.
De most el kell köszönnöm a mai műsorban. Köszönöm mindenkinek, aki velünk volt ma. Hamarosan találkozunk. Sziasztok!
